Tartalom:

I.  Busójárás a századfordulótól az ötvenes évekig

II. Busójárás 1955-ben (részletek)

 

 

 

 

I. Busójárás a századfordulótól az 50-es évekig

 

 

 

A mostani 80 éven fellüli mohácsiak így emlékeznek vissza a régi busójárásokra:

 

Kisfarsangkor (csütörtökön) összeálltak a legények, és elindultak az ismerős lányos házakhoz. Volt aki álarcba öltözött, volt aki csak úgy ment el. A háziak megkínálták őket étellel, itallal, főleg kocsonyával, töltött káposztával, kaláccsal, italnak pedig bort és pálinkát adtak. A legények a házaknál elidőzgettek. Amikor úgy érezték, már eleget voltak egy helyen, odébb álltak a másik lányos házhoz. A lányok várták is a fiúkat. Amelyik lányhoz nem ment fiú, az a lány számára nagy szégyen volt. Így mentek házról házra. Olyan eset is volt, hogy ez Kisfarsangtól Vasárnapig tartott folyamatosan (A legények közben nem mentek haza.). Volt úgy, hogy az egyik lányhoz este értek oda, akkor ottmaradtak reggelig, és reggel mentek tovább. Kisfarsang napján nemcsak gyerekek öltöztek be busónak, hanem felnőttek is.

A mi gyermekkorunkban az öregek azt mesélték, hogy régen az emberek beöltöztek különböző maszkokba, és a haragosukat a Kóló téren vagy nagyon megverték, vagy esetenkén késsel megszúrkálták.

 

Már a busójárás előtt hónapokkal készültek a baráti társaságok a Vasárnapra, a nagy busójárás kezdetére. A hagyományos busóruházaton kívül különböző figuráknak öltöztek, és különböző szerkezeteket építettek. Íme egy-két példa:

 

- Sítalpas repülőt készítettek szántalpból, kézi kukoricamorzsolót erősítettek az elülső részére, toboroztak 20-30 tizenéves gyereket, akikkel nagy hó lévén húzatták az összetákolt repülőgépet, és közben felváltva hajtották a kézi kukoricamorzsolót, ami érdekes hangot adott ki, az akkori idők repülőgépeinek hangjára emlékeztetett.

- A magas fák tetejéről nagy átmérőjű családi esernyővel a farsangolók ejtőernyős ugrást végeztek.

- Vagy például szerkesztettek olyan 50 literes hordót – ezt pédául a nagypapám és barátai találták ki -, ami osztott volt, egyik felében víz, a másikban bor volt. A járókelőket szívótömlőből kínálták meg itallal, az egyikkel bort a másikkal vizet szivattak. Az egyik dicsérte, hogy milyen jó a bor, a másik meghazuttolta, mert csak vizet ivott. És amikor már nagyon összevesztek, fordítva kínálták meg őket. A megkínáltak nem értették, hogy hogy létezik ilyesmi. Vizsgálgatták a hordót, a készítők pedig nem árulták el a titkát. Volt aki azt mondta, hogy el van felezve a hordó. Belenézett a hordónyílásba de nem látott semmit. (Több kádár is megerősítette, hogy mivel a hordó közepe öblös, kádári szemszögből megoldhatatlan, hogy szivárgás nélkül el lehessen felezni a hordót.) Ennek a műveletnek 3 szereplője volt: ketten vitték válukon a hordót maszkba öltözve, a harmadik pedig a slaggal kínálta a járókelőket. Ezt felváltva csinálták, mivel a hordó nehéz volt.

 

A felvonulás nem volt központilag szervezett, hanem spontán működött. Volt egy szigorú rend, miszerint a busókat nem lehetett cibálni, rángatni. Erre felügyelt egy ördögnek beöltözött ember (Kulutácz Antal – Tuna bácsi), aki 40 évig uralta ezt a posztot. Maga is a Kóló téren lakott. A feleségével és az anyósával egy háztartásban éltek. Pattogtatott egy nagy tarisznya kukoricát, evvel maga köré csalogatott 30-40 gyereket. Ahol azt vette észre, hogy valaki piszkálja a busókat, gyerekekkel együtt rendre utasította az illetőt. Ő maga szalmával és hamuval tömött zsákkal közlekedett, és ezt vágta az illetőhöz. Sérülést a szalma miatt nem okozott, viszont a hamu beterítette az illetőt.

A felvonulás után folytatódott a házról-házra járás.

 

Kedden folytatódott a felvonulási menet. A busók vasárnaphoz képest más ötlettel álltak elő. Más maszkot húztak föl, más figurának öltöztek be. Volt még egy szigorú szabály: aki álarcban vonult föl, nem volt szabad az álarcot levetni menet közben, csak kedden éjfélkor fedhették fel a magukat a Sokacbálban, amit annak idején az akkori Iparos Körben, későbbi Bartók Béla Művelődési Központban tartottak, mivel a Sokacok Olvasóköre ilyen nagy rendezvényhez kicsinek bizonyult. Egyébként Kisfarsangkor a Sokackörben tartottak bált.

Kedden este sötétedéskor a város főterén, a Széchenyi téren máglyagyújtással fejeződött be a Busójárás. A máglyát körbetáncolták. Utána aki még busó ruhában akarta a napot befejezni, az bevonult az Iparos Körbe, ahol 8 órakor kezdődött a Farsangi Sokacbál.

 

A szigeti  busók fa csónakokban áteveztek a Dunán, éppúgy mint ma. Sajnos már a mostani öregek sem emlékeznek arra, hogy Kisfarsangkor, vagy csak Vasárnap keltek át a Dunán.

A busók járműveihez régen is hozzátartozott az ágyú és az ördögkerék.

 

Mohács, 2014

 

 

 

 

 

 

 

 

 

II. Busójárás 1955-ben (részlet)

 

A gazdasági élet és a vegetáció rendje szerint a régi faluban a tél a pihenés, az ünnepek, és a vigalom ideje volt. Ennek utolsó szakaszára esett a farsang, és a farsangot záró húshagyókeddi mulatság. A téli időszak ezzel lezárult. A Busójárás a délmagyarországi sokacok farsangi mulatsága.[...]

A mohácsi sokacok mondában őrzik a Busójárás eredetének történetét. Eszerint a törökök elől a szigetre menekült sokacok egy aranyos ruhás vitézre és egy indiánra vártak, hogy meginduljanak a törökök ellen. Amint ez bekövetkezett rút famaszkokat öltöttek, és lármás bevonulásukkal elriasztották a törököt a városból. [...] A monda nincs történeti tényekkel kapcsolatban. A szokás szerepe szerint a tavaszkezdő ünnepeknek, az avatásnak, és a karneváli vigaszságoknak felel meg.

A mohácsi Busójárás jellegzetes kellékének, a fából faragott maszknak múlt századi történetéről jóformán semmit sem tudunk. [...]

A busójelmez a famaszkon kívül egy kifordított ködmönből  és egy bokánál elkötött és szalmával kitömött bőgatyából áll. Derekukra marhakötéllel kolompot kötöttek. Kezükben a verekedés és a zajkeltés eszközei: buzogány, kereplő, kürt.

A busók központi gyülekezőhelye a Kóló téren van.

A magyarországi délszlávok társas körtánca a kóló, [...]

A tánc közben kerül sor a busók viadalára. Ez a viadal a busójárásban meglevő avatásra utal vissza, [...] a gyengének, túl fiatalnak tűnő legényt megfosztják a famaszktól. Ez szégyen volt. [...]

A Mohács környékén élő német nemzetiségek farsangi alakja volt a jankele. [...]

A kóló körtánc. Férfiak és nők vegyesen járják. [...] A körtáncot kivételesen a farsangra való tekintettel párosával is járhatják, [...] amikor a bábtáncoltató felmutatja a párosan táncoló bábukat. [...]

Farsangkedd a szabadosságnak és a bosszúállásnak a napja volt. Az ünnepet követő reggelen halottak és kárvallottak tanúsították az ünnep társadalmon kívüliségét, kényszeredett szabadosságát.

A menetben [...] kocsikeréken [...] forgó alakok valamiféle szimbólumrendszer részeként különféle jelentéseket hordoztak. Elsősorban az idő múlásával kapcsolatban. [...]

Az a hagyomány fűződött a busójáráshoz, hogy az álarc alatt rejtőzőknek meg kell fogniuk a menyecskék kenderjét, mert akkor magasra nő majd az igazi kender is.

Egy busó bábtáncoltató szerkezettel házalt. [...] A bábuk is a sokacok kedvelt kólóját járják. A kör közepén a tamburás áll. [...]

A farsangkeddi vigalom régen a háznál és a tűz körül hajnalig tartott. [...] A tűz önmagában is része a termékenység-varázslásnak, a tél elbúcsúztatásának, és a tavasz bejövetelének kísérője más tavaszkezdő népszokásunkban is.

 

Mohács, 1955

Néprajzi Múzeum

 

 

 

 

 

 

 

---