A busók régen is olyan volt, mint napjainkban.

A busó szőrével kifordított birkabőrbundát (a régi dőkben a falusi parasztembernek, pásztornak ez szolgált kabátként), szalmával kitömött fehér vászongatyát hord. A bundát marhakötéllel vagy övvel fogja össze. Ezen lógnak a kolompok (van akinek lopótök is). A lábán cifra, női bütykösharisnyát és bocskort, vagy csizmát visel.

Ami a busót busóvá teszi, az a hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc. (Az álatvér a legolcsóbb festék, mivel régen mindenki vágott disznót, így mindenkinek volt otthon disznóvére.) Ezt kos-, kecske-, vagy marhaszarv díszíti. Díszítésként egyesek a szarvra fánkot húznak.

Az álarcot rendszerint fűzfából farágják, mert könnyű fa (ez fontos a viselés során), emellett könnyű faragni (bármely irányba lehet faragni anélkül, hogy nyomot hagyna). A Mohács-szigeti ártérben rengeteg vörösfűz található, így könnyű hozzájutni. A gyárak ezt a fát nem hasznosítják, nem készítenek belőle bútort és nem is tüzelnek vele (mert nagyon könnyen ég).

Kezében kereplő, soktollú fabuzogány, sibare (fonott bot), favella, vagy obramenica (vízhordófa) van. A kereplő és a kolomp a zajkeltés eszközei. A többi kellék a termékenységvarázslással kapcsolatos.

Régen a lakodalmakat farsangkor (és kisfarsangkor, azaz szeptember elején) tartották, mert ekkor értek rá, hisz ilyenkor nem volt munka a földeken. Az obramenica szerelmi ajándék volt. Az udvarló fiú a neki tetsző lány házának ajtaja elé tette ezt. Később visszament. Ha az obramenica már nem volt az ajtó előtt, az azt jelentette, hogy a gazda odaadja lányát. Ha azonban széttörve hevert az ajtó előtt, az a gazda visszautasítását jelentette. A fiú ekkor már busogánnyal ment, és megküzdött a gazdával a lányáért. A két férfi busó jobb kezének kisujját összeakasztva próbálta lerántani egymást. Aki nyert, azé lett a lány, aki vesztett, már nem tehetett semmit ez ellen.